Bûche de Noël, azaz karácsonyi fatörzs. A klasszikus karácsonyi torta. Tulajdonképpen egy piskótatekercs igazán franciásan: cicomázva, dekorálva, ízlésesen és ha lehet, egy kis jelenetet rendezve a tetején. Persze a belseje sem mellékes, de a legegyszerűbb változatot is előszeretettel díszítik törpékkel, fűrésszel, gombákkal, fákkal, holdkompokkal és biciklilánccal. 

Eredete a 12. századig nyúlik vissza. Na nem a süteményé, hanem a fatörzsé. A krónikák szerint ebben az időben a Szentestét Európa számos területén ünnepelték a családok a tűz köré ülve. Akkoriban a tűzhelyek amolyan nagyobb kandallók voltak, könnyen körbeülte a család apraja-nagyja. A tűzre, hogy ne aludjon olyan hamar el, vaskosabb rönkfákat is raktak. A legkeményebb, legvastagabb volt mind közül a karácsonyi fatörzs, aminek különös erőt tulajdonítottak. Egyes források szerint a gyerekek és az aszzonyok feldíszítették, a családfő pálinkával, olajjal vagy szenteltvízzel locsolt ággal megáldotta, a legkisebb és a legidősebb férfiú meggyújtotta. Így tették a többi közé a lobogó tűzbe. Hamuját megőrizték következő karácsonyig. Úgy tartották, megóvja a házat lakóit a gonosztól.

Később a nyílt tűzű kályhákat felváltották a kisebb öntöttvas verziók, melybe a vastag rönkök már bele sem fértek. Evvel egyidőben, a 19. században, Németországból indult útjára és terjedt el hihetetlen gyorsasággal a karácsonyfaállítás. A szokás így elhalványult, a tűz körülölését az ágakkal díszített, asztalra helyezett gyertya jelképezi azóta is.  Az egykori fatörzs védelmező szerepébe vetett hit viszont túlélte a hagyományt, de egészen más formában éledt aztán újjá. Az első fatörzs tortáról szintén megoszlanak a vélemények: van aki 1879-re teszi és Antoine Charabot szüleményének tartja, mások Pierre Lacam híres cukrászmesterhez kötik, aki a monacói herceg cukrásza is volt és több, mint 3000 receptet jegyzett le könyvében. Itt említette ezt is, s bár csak 1898-ban jelent meg nyomtatásban, valószínűleg sokkal korábban is rendszeresen készítette.

A 20. századtól  a sütemény beköltözött a családi otthonokba is, egyre több háziasszony készítette és évről évre vált az ünnepi asztal elhagyhatatlan desszertjévé. Sikerét valószínűleg sokoldalúsága adja. Rengeteg verziója létezik, mindenki a kedve szerint alakíthatja, díszítheti. Nekem is nehéz volt választanom a rengeteg recept közül, elsőként a legegyszerűbb verziót szeretném bemutatni. Ez egy egyszerű csokikrémes piskótatekercs, amiben az tetszett, hogy nem vaskos, pettyezett vajkrém a tölteléke. Ebben a puha vaj sima, egynemű csokikrémmé lényegül át, legfeljebb édességében túlzó, töménységében semmiképp.

Készítik gesztenyekrémmel, kávékrémmel, fehér változatban mascarponéval is, ilyenkor általában gyümölcsökkel párosítják. A borítása lehet csokiforgács, mandulapehely, kókuszreszelék, színes díszítőcukorkák. Gyakran láthatjuk vastagon megkent krémmel, amibe villával erezetet rajzolnak, hogy jobban emlékeztessen egy fakéregre. A tetején levő figurák is sokszor idézik az erdő mélyét: fákkal, levelekkel, gombákkal a már említett favágó törpékkel vagy akár a téli tájat a havas, szóró- vagy porcukros jelenetekkel. Marcipánból kitűnő kelléleket formázhatunk, a csokiforgácsolásához a krumplihámozót használhatjuk. De miért is ne tehetnénk rá díszített vagy dísztetlen mézeskalácsot?

Csokoládékrémes fatörzs

Hozzávalók (6-8 személyre)

4 tojás

14 dkg cukor vagy porcukor

10 dkg liszt

1 zacskó sütőpor

25 dkg min. 70%-os étcsokoládé

20 dkg puha vaj

1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Szétválasztjuk a tojásokat egy-egy keverőtálba. A sárgáját kikeverjük a cukorral és 3 evőkanál langyos vízzel (gépi habverővel egyszerűbb). Tovább keverjük, apránként adagolva hozzá a sütőporral elkevert lisztet.

2. A másik keverőtálban felverjük a fehérjéket, majd óvatosan a sárgájás-lisztes masszába forgatjuk a kemény habot. Csak laza mozgulatokkal forgassuk bele, hogy a legkevésbé se törjön össze a hab. Sütőpapírral bélelt sütőlapra simítjuk 1 cm vastagon és 20 percig sütjük a forró sütőben.

3. Amint kész, nyirkos konyharuhára borítjuk és avval együtt óvatosan feltekerjük. Így hagyjuk kihűlni.

4. Apróra törjük a csokoládét és vízfürdőben megolvasztjuk (azaz vizet forralunk egy nagyobb lábasban, amire ráteszünk egy kisebbet úgy, hogy annak az alja már ne érjen a vízbe és ebben olvasztjuk meg a darabkákat. Vigyázzunk, hogy ne égessen meg az esetleg felszökkenő gőz.) Hozzákeverjük a puha vajat, míg egynemű, szép csokoládészószt nem kapunk. Nagy részét a kigörgetett piskótára kenjük és óvatosan feltekerjük a töltelékkel együtt. A maradékot egyenletesen eloszlatjuk a tetején.

5. Minimum 2 órát pihentetjük hűtőben, majd kedvünk szerint dekorálhatjuk csokidarabokkal, marcipánnak, csillagokkal, keksszel, bármivel.

Tipp: NE a konyharuhán töltsük meg, mert ráfolyik a csokoládé. Előtte tegyük át a piskótát egy tálcára. Amúgy: tudja valaki, mivel jön ki a csokifolt?