Rátaláltam a boltomra, EW a neve. Cégérei ezeket hirdetik: régi tárgyak, alkotások, érzéki csalódás, restautálás, személyes festmények. Bé említette pár hete, hogy látott a rue Saint Paul-on egy kirakatot, amiért én biztosan odalennék. Minap arra jártam, egyből tudtam, melyikre gondol. Ő valószínűleg kacatosnak nevezné, nekem ez maga a paradicsom.
A picike boltocska dugig van pakolva érdekesebbnél érdekesebb tárggyal, mindezt kitűnő ízléssel elrendezve, gusztán tálalva. Igen, megőrülök a kis fiókos szekrénykékért, dobozokért, a konyhai régiségekről nem is beszélve. Zománcozott fűszertartók, mintás tálkák, virágos lábasok (melyből ilyen sok darabból álló készletet még három évnyi intenzív bolhapiacozáson alatt sem találtam). Régi konyhai gyerekjátékok: a következő érzékeny pont. Először avval a felkiáltással kezdtem keresgélni, hogy milyen jó lesz Annának, végül be kellett ismernem, valójában ez az én játékom. Mit szóltok ehhez a tűzhelyhez, hát nem gyönyörű?
A bolt tulajdonosa ugyanezekért rajong. Ez az üzletet 14 éve nyitotta, amikor már nem fért el a töménytelen mennyiségű holmi sehol sem. Azóta is szenvedélye a találás (és nem a gyűjtés!), azt mondta, mindent megvesz, ami tetszik neki. Vadászatait a nyitvatartási idő előtt bonyolítja, mert a boltban mindig ott kell lenni. Korán megy bolházni, így mindig teljes kínálatból böngészhet. Az üres járatokban, amikor épp nincs tele a polcok közti kis folyosó japán turistákkal vagy épp magamfajta ámuló-lelkendező vendéggel, festményeket és régi játekokat restaurál, ott a pénztár mögött.
Ha arra jártok, érdemes bekukkantani, mennyi szépség, mennyi történet!
Cím: 21 rue Saint Paul, 75004 Paris
