HTML

Francia konyháról, párizsi hétköznapokról

Friss topikok

Linkblog

2014.05.30. 08:00 Párizsi Piknik

Hova menjünk enni Párizsban? - Alapozó 10 pontban

Címkék: párizs menü étterem tanács

Titokzatos Vendégszerzőnk írása

la_grille.jpg

 Egy hely, ahol már elég sok pénzt hagytunk: a La Grille de Saint Germain belseje a rue Guisarde-on.

 

Gyakran jönnek hozzánk barátok, ismerősök Magyarországról, a világból, a Kárpát-medencéből, akik tanácsot kérnek, mert nyilván azt gondolják, hogy osztrigában és pezsgőben tempózva, napi háromszor étteremben eszünk, és már mindent végigettünk Párizsban. Nos, ez így, ebben a formában nyilván nem igaz, de szeretjük az éttermeket és a francia konyhát is. A tripadvisoron jelenleg 9800 körül jár az értékelt párizsi éttermek száma, nyilván nem mehetünk el mindenhova. Barátaink általában már előre, levélben kérnek tőlünk tanácsot, és büszkén mondhatom, hogy nem sokszor vallottunk szégyent a választásaimmal. A most indított sorozatban néhány olyan éttermet szeretnénk bemutatni, ahol jót ettünk, normális áron, és azt gondolom, hogy másoknak is ajánlhatók. Ha valaki Michelin-csillagosokra vágyik, azokat ne itt keresse. Eddig mindössze egy Michelin-csillagos helyen voltunk itt (erről majd később) és bár elég különleges volt, nem ez a legmaradandóbb itteni gasztronómiai élményünk. 

Mielőtt azonban ebben belevágnánk, néhány hasznos tanács az egyszeri magyar kószálónak, mert a francia gasztronómiáról elsősorban mindenkinek a rafináltság jut eszébe (hatalmas hiba!), meg az, hogy olyan könnyed (még nagyobb!!!) és ezért általában a gőzben kinyuvasztott, esetleg vajon megfuttatott mirelit zöldség szokott francia köretként futni sok otthoni étlapon. Ehhez csak annyit szeretnénk hozzátenni, hogy itt a franciasalátát illetve az arra távolról emlékeztető élelmiszeripari készítményt macedón salátának szokták nevezni: ennyit a két nemzet kölcsönös imázsáról.

Lássuk a jótanácsokat! (Nem kell megfogadni őket, de általuk élvezetesebbé tehető az a 3-4 nap, amit a városra tudunk fordítani).

  1. Soha, de soha ne menjünk be olyan étterembe, ahol ki van téve az ajtó elé az, hogy "tourist menu". (Súlyosbított eset, ha becsalogató ember áll kint, a görög éttermeknél mindez ordibálással és tányércsapdosással súlyosbítva). Nem sznobériából, hanem mert nagy eséllyel tényleg rossz a kaja, és annyi autentikus franciát fogunk benn találni, mint a rákospalotai Asia Centerben. Ilyen helyek felbukkanására a nagyon frekventált turistakörnyékeken, a Montmartre legtetején, a boulevard Saint-Michel Notre Dame felé eső végénél (rue de la Huchette és vidéke) és újabban sajnos a Mouffetard-negyedben számíthatunk. Ezeken a környékeken együnk kebabot, az olcsó.

2. Az 1. pont intését ne keverjük össze a palára felfirkált "plat du jour" (kb. napi kínálat) meghirdetésével. Ott, ahol ez ki van téve, általában kb. 11 és 25-30 euró közötti összegért szezonális dolgokat lehet ebédelni, számos esetben igen jónevű éttermekben is. Ezért az összegért általában egy előétel+főétel vagy főétel+desszert kombinációt kaphatunk, néhány euróval többért mind a hármat, sőt egyes helyeken egy pohár bor vagy kávé is jár melléjük.

3. Soha, de soha ne menjünk be olyan étterembe, amely étkezési csúcsidőben üresen áll. Annak oka van. Olyan nincs, hogy Párizsban mi fedezzük fel a Feltörekvő Mesterszakács Hiperolcsó Éttermét, Amely Történetesen Épp Most Nyitott. Arra ott vannak a párizsiak. Ellenben egy jónak tűnő helyen nem szégyen állni az utcán vagy akár az ajtóban 15-20 percet asztalra várva, ez itt általános, néha még falatkákkal vagy felvágottal is megkínál a pincér, hogy ottmarasszon, vagy kihoz egy pohár bort.

4. Soha senki nem fog csúnyán nézni ránk, ha az ebédhez egy butélia csapvizet kérünk (une carafe d'eau), és nem iszunk más italt.

5. Az étteremben/vendéglőben/sörözőben általában meg kell várni, amíg leültetnek, a kávéházban nem.

6. Ha olcsón akarunk enni, a kebabos/giroszos, a kínai/thaiföldi étterem vagy a libanoni gyorsbüfé jó barátunk lesz. Ha esetleg abban a szerencsében van részünk, hogy párizsi szállásunkon van mikrohullámú sütő és esetleg egy piac felé járunk, egy nagy doboz frissen készített paella, tartiflette vagy kuszkusz igen olcsón kiadós ebéd lehet, akár többünknek is.

7. Az éttermek többsége 12 és 15 óra, illetve 18/19 és 23 óra között van nyitva, illetve ekkor szolgálnak fel ételeket. Van, hogy már kettő után is lemondó fejcsóválást kapunk ebédelést firtató kérdésünkre egy vendéglőben, legyen az bármilyen, turistahordák által járt szegletében a városnak. (Ha kellőképpen egzotikus az akcentusunk, akkor vidéken az elutasítást még megtoldják azzal: "Ez itt nem Párizs/London/Brüsszel/a Vadnyugat/Szkopje!", érzékeltetve, hogy láttak ők már egéren kamiont.). Egyes forgalmasabb helyeken lévő kávézókra, sörözőkre ki van írva, hogy "non-stop" vagy, hogy "24/24", ott kaphatunk ételt a csúcsidőn kívül is. Ugyanez a helyzet a 6. pontban megénekelt olcsóbb helyeken.

8. Ha húsételt rendelünk (kivéve persze a szárnyasokat), tuti meg fogják kérdezni, hogy mennyire átsütve akarjuk. A szakszavak: saignant (mondjuk rare, azaz véres mint a fene), à point (medium), bien cuit (well done). A helyzet sajnos az - mint sokmindennel Franciaországban - hogy a való életet ritkán fedik le a használt kifejezések. Ha jól átsütve kérjük a húst, biztosan a. menekülőfélben lévő pszichopata tömeggyilkosnak, b. amcsi turistának fognak nézni minket; és ezekből nem az a. verzió a legrosszabb. De ennél is kényelmetlenebb: nem_fogják_elhinni, hogy nem akarjuk látni, amint a húsból kifolyó véres lé átszínezi a köretünket. Tehát még az à point kért húsnak is simán lehet olyan állagú belseje, mint a Little Big Horn-i ütközet helyszínének a csata másnapján. Ezen fel lehet háborodni, de ezzel az adottsággal érdemes tisztában lenni. Ilyenkor vissza lehet küldeni a húst, vagy csak felkészülni a szituációra.

9. Attól még, hogy Vera néni első gimnáziumban azt tanította nekünk franciaórán: a pincért úgy mondják  "garçon ", a felszolgálót semmiképpen ne hívjuk így. Demokratikus társadalmainkban immár a pincér is úr, így legszerencsésebb a Monsieur/Madame megszólítás.

10. A borravaló nem tíz százalék. Az étlapon általában TTC (azaz szervízdíjat és adót is magukban foglaló) árak szerepelnek, így akkor sem vernek meg, ha nem hagyunk ott semmit. Ha különlegesen kedvesek voltak, szeretnénk visszajönni később is, akkor hagyhatunk 1-2 eurót (100 eurós számláig), vagy ötöt (200 eurósig), mindenki nagyon boldog lesz. A pincér általában nem akad ki a kártyás fizetéstől (csekket nem fogadnak el a legtöbb helyen, de mi Közép-Európában azt sem tudjuk mi az), sőt azzal sincs baj, ha a kihozott számlát 2-3-4 részre szétosztva akarjuk bankkártyával kifizetni.

Mindezek persze csak tanácsok, ha valaki megfogadja őket, még mindig bukkanhat rossz étteremre, de ebben az esetben minden felelősséget elhárítunk.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://parizsipiknik.blog.hu/api/trackback/id/tr156202177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

McKinney 2014.05.31. 17:01:11

Jó írás, köszönöm. Egyszer lófráltam tétlenül Lyonban (munkaügyben voltam egy kollégával de a hétvégét ott kellett töltenünk az olcsó repülőjegy miatt). Éhesek voltunk, azt figyeltük hová mennek a helybeliek. Találtunk egy lepattant kis éttermet egy kis utcában ami tömve volt de jutott meg egy kis asztal. Semmiféle verbális kommunikációra nem voltunk képesek, az étlapot nem értettük, a krétafeliratos menü táblát meg kibetűzni se tudtam. De olyan hihetetlenül finom négyfogásos ebédet ettünk (fogalmam sincs mit) hogy azóta is visszavágyom.

Phteven 2014.05.31. 21:50:08

Azt azért tisztázzuk már, hogy a húsból kifolyó pirosas lének semmi köze nincs a vérhez. Az sejtfolyadék. A marhát (és minden állatot) kivéreztetnek a levágás után. Ha benne is lenne, akkor egy órán belül megalvadna, tehát fekete kulimász lenne, nem halványpiros folyadék.