HTML

Francia konyháról, párizsi hétköznapokról

Friss topikok

Linkblog

2014.11.03. 08:00 Párizsi Piknik

Viking piknik

Címkék: saláta lencse hering piknik kikötő Étretat Normandia Deauville Honfleur Fécamp sávos tőkelhal viaszlazac Bénédictine

Deauville2.jpeg

Párizshoz a legközelebb Normandiában van tengerpart. Ha van két napunk, és mondjuk egy autónk, érdemes elugrani egy hétvégére, de akár egy napra is. 

Deauville van a legközelebb, ide jön vonat is Párizsból, egészen közel áll meg a tengerhez, pont a nagy plázs elején. Az amerikai filmfesztivál helyszíneként és nem mellesleg lóversenypályájáról is ismert üdülőhely hemzseg a fagerendás és századeleji impozáns, hatalmas szállodáktól. Körpanorámás bepillantást város egyes pontjairól itt nyerhetünk. (A térkép pontjaira kattintva többet is kipróbálhatunk.)

Mi egy gyors tengerparti piknikkel oldottuk meg az ebédet. Vittünk házi szendvicset, répa- és uborkarágcsát, némi sajtot, málnát, kekszeket és a jól bevált lencsesalátát. 

 

Innen Honfleur felé vettük az irányt, kacskaringós tengerparti úton futottunk be a meseszép kis halászvároskába. Kis világítótorony, épp befutó halászbárkák, a sós tengeri szél elleni védekezésként palával borított házak az öböl körül. Meg egy felemelhető vashíd, mellette a bástyán emléktábla Samuel Champlainnek, aki 1603-ban innen indult el és hódította meg Kanadát, ő alapította meg öt évvel később Québec-et. Festői kikötő, hangulatos városka, irtózatos tömeg és nem elhanyagolható mennyiségű gondatlan kutya és úgynevezett gazdi. A város több impresszionista festőt ihletett meg annak idején, Monet is festegetett errefelé. 

Kicsit feljebb sétálva keskeny fagerendás házak mindegyike turistacsalogató üzlet. Azért a viselhető verzió: cukorkabolt, szappanbolt, minőségi matrózos cuccok, lekvárok, sós karemella, cidre és calvados, lakberendezés, halkonzervszaküzlet, többféle ruhabolt, pékség, ajándékbolt, és még sorolhatnám. Legutóbb megnéztük a tengerészeti kiállítását, most a XV. századi Sainte-Catherine templomba kukkantottunk be, aminek a harangtornya pár méterrel a templom mellé épült. A parton a helyben készített karamelles földimogyoró mellett közvetlenül találtunk sült halast is. Műanyag dobozkában árulta a kisméretű kisütött viszlazacokat (éperlan) a halász, meg a felesége. 

 

Következő állomásunk Étretat, ahova a Le Havre melletti hídon keresztül megyünk. Az út már a tengertparot követő magasabb fennsíkon visz, még mindig üdén zöld legelők, gyapjas bárányok és mindenféle színű és foltú tehenek között. A táj már ismerős, nem most jártunk itt először, ezért volt viszonlag gyors döntés arról, hogy nem állunk meg. A város feletti parkoló is megtelt, tetűlassú forgalmi dugó november 1-én naplementekor. Hamar kiderült, miért: heringünnepet tartottak, frankón megtelt a városka, így egyből továbbhajtottunk Fécamp-ba, másnapra tartogatva ezt a partszakaszt. Sajnáltam, hogy nem kóstoltam füstölt heringet, de az esti vacsoránál bepótoltam.

Fécamp kikötőjében a La Marine nevű étteremben vacsoráztunk. Tenger mellett halat eszünk, bár én és a halak viszonya hogy úgy mondjam kissé ellentmondásos. Szeretném őket szeretni és ezért mindent meg is teszek. A hely nem is túl drága, menü napközben már 14,90-ért is van. Szerencse, hogy foglalunk, mert nagyon népszerű, és érkezésünkkor már kis is volt téve a "complet" (azaz: megtelt) felirat a bejáratra. 

Előételként különféle füstölt halakat kaptam némi kaporszósszal, egy kis zöldsalátával és pirítóssal. Volt közte lazac, hering, foltos tőkehal. A hering ízlett a legkevésbé, de ennek az asztalnál ülő halrajongók kifejezetten örültek. A főételem sávos tőkehal volt rókagombás mártással, köretként egy-egy falatka ratatouille, cukkiniszuflé, paradicsomtatár és egy karika grillezett padlizsán. A vastag, fehér húsú hal épp omlósra volt sütve, nem szárad ki, de nem is volt nyers a belseje, az édeskés tejszínbe burkolt rókagomba kitűnően kísérte. Desszertként helyi gyógynövénylikőrből, Bénédictine-ből készített szuflé fagylaltot kaptam a likőrből készített öntettel. Ez tulajdonképpen egy tojáshabos krém fagyasztva, aminek fogyasztás előtt lángpisztollyal karamellizálják a tetejét.

A másnapi program természeteses a likőr titkának felderítése. Tartsatok velem a következő posztban is és megtudhattok mindent, amit a Bénédictine-ről tudni érdemes.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://parizsipiknik.blog.hu/api/trackback/id/tr236857633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

NekemNemEzKell 2014.11.18. 10:22:49

De jó kis olvasni való!
Szeretek mindig tanulni, látni valamit!
Csak így tovább!

NekemNemEzKell 2014.11.18. 11:03:20

Ja, a lényeg! Honfleurben, egy kis kikötői étteremben ( volt vagy párszáz éves!) ettem életemben először feketekagylót! Isteni volt!
Azóta imádom a la fruit de mer-t!